Suttavāda

Magánhangzók:

a  ā  i  ī  u  ū  e  o (ṁ)

a: idegen nyelvekből ismert /a/;
ā: mint a magyar hosszú /á/;
i: mint a magyarban;
ī: mint a magyar hosszú /í/;
u: mint a magyarban;
ū: mint a magyar hosszú /ú/;
e: mint a magyar zárt és hosszú /é/, amennyiben egy mássalhangzó követi, különben mint a zárt /é/ a magyarban, csak éppen rövid, ha kettős mássalhangzó követi;
o: mint a magyar hosszú /ó/, amennyiben egy mássalhangzó követi; rövid /o/, mint a magyarban, ha kettős mássalhangzó követi: a Kondañña tulajdonnév kiejtése éppen ezért nem „Kóndannya”, hanem „Kondannya”.

Mássalhangzók:

k  kh  g  gh  ṁ (ṃ) / ṅ
c  ch   j  jh   ñ
ṭ   ṭh   ḍ  ḍh  ṇ — ez a retroflex vagy kakuminális sorozat, alulírott ponttal
t   th   d  dh  n
p  ph  b  bh  m

y   r   l   v   s   h  ḷ

k: mint a magyarban;
kh: hehezetes /k/, egy k-hangot ejtünk egy kurta h-val együtt;
g: mint a magyarban;
gh: hehezetes /g/;
ṁ: olyan /m/ ez, ami ejtéskor szinte önálló szótagot képez, voltaképpen „közönséges” /m/-nek halljuk, pedig nem az, mert a csukott száj(üreg) „zeng” tovább — egy ideje a diakritikus jelet (a pont) nem felette, hanem alatta helyezik el, ami félrevezető, mivel ez a hangzó a hangképzés helye szerint nem a retroflex sorozatba tartozik; Thaiföldön nemritkán /ng/ az ejtése, mivel a „hétköznapi” páliban a thai ábécé ง betűjével adják vissza, ami /ng/;
ṅ: attól függően, mi követi, ṁ helyett ṅ-nel találkozunk, aminek képzésekor nem záródnak össze az ajkak, lásd a franciában a dans, enfant, fin, un stb. szavak kiejtését: nazális zárhang, orrhang; páli példa: saṅkhāra ’képződmény; késztetés’ (stb.); olyan, mint a magyar sonka vagy inkább szóban az /n/ kiejtése;

c: nem /k/, hanem /cs/, egyszerű /cs/, mint a magyarban; kettőzve: cc /ccsa/, mint sacca /szaccsa/ ‘igazság; valóság’;
ch: ugyanaz, csak éppen hehezettel: /csh/, mint chanda /cshanda/ ‘vágy’ stb.; kettőzve: cch /ccsh/, mint micchā ’téves, nem helyes’;
j: a magyar /dzs/;
jh: ugyanaz, hehezettel: /dzsh/, mint jhāna /dzshána/, ’meditatív elmélyedés’; kettőzve: jjh /ddzsh/, mint nirujjhati ’megszűnik’;
ñ: a magyar /ny/, kettőzve is gyakori;

ṭ: ez az első retroflex/kakuminális a sorozatban: a nyelv hegyét felkunkorítva a szájpadláshoz nyomjuk, azaz ott képezzük a /t/ hangzót, nem a számunkra megszokott helyen, a fogaknál;
ṭh: ugyanaz, hehezettel; kettőzve: ṭṭh, mint diṭṭhi ’nézet’;
ḍ: retroflex /d/;
ḍh: ugyanaz, hehezettel; kettőzve ḍḍh, mint vaḍḍhati ’nő, növekszik, gyarapszik’;
ṇ: retroflex /n/;

t: mint a magyarban;
th: ugyanaz, hehezettel; kettőzve: tth, mint attha (többek között) ’jelentés’;
d: mint a magyarban;
dh: ugyanaz, hehezettel; kettőzve: ddh, mint buddha ’(az, aki) ráébredt (vmire)’;
n: mint a magyarban;

p: mint a magyarban;
ph: ugyanaz, hehezettel; kettőzve: pph, mint puppha ’virág’;
b: mint a magyarban;
bh: ugyanaz, hehezettel; kettőzve: bbh, mint gabbha ’anyaméh’;
m: mint a magyarban;

Félmagánhangzók — az utolsó sorozat:

y: a magyar /j/;
r: mint a magyarban;
l: mint a magyarban;
v: mint a magyarban, de országonként eltérő: Burmában és Thaiföldön az angol /w/, Srí Lankán a spanyol /v/ vagy /b/;
s: a magyar /sz/;
h: mint a magyarban;
ḷ: retroflex /l/, amit a szájpadláson képzünk: ez nem a szanszkrit /li/-je!

A mássalhangzók kettőzése mint a magyarban, vagyis hosszan ejtük őket.

Forrás: https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/a-pali-nyelvrol-alapismeretek-iras-es.html