Már írtam korábban egy bejegyzést a mindfulnessről, de most találkoztam a Dhammasukha oldalán ezzel az írással, amiben David Johnson fejti ki az ő megközelítését arról, hogy mi az éberség/mindfulness.
Elöljáróban annyit, hogy a cím a Nemes nyolcrétű ösvény 7. pontjára utal, a helyes éberségre. Angolul Right Mindfulness, magyarra többféleképpen szokták fordítani, mint Helyes éberség, tudatosság vagy jelenlét. Páli nyelven sammā-sati. Véleményem szerint a helyes megfigyelés fordítás is kifejezi a lényeget.
Következzen akkor a fordítás!
Mi az a Mindfulness? Ki döntötte el, hogy milyen angol szót használjunk a Sati szóra. A mindfulness szót választották a páli Sati szó fordításaként. A Sati az a szó, amely a Mindfulness-t jelenti.
De ki döntött erről? Szerzetesek voltak? Gyakorolták-e a meditációt? Ez a helyes fordítás, amit a mindfulness szóra kell használni?
Nézzük meg tehát az első, angolra készült fordítások történetét. Menjünk a világhálóra:
Az ősi buddhista szútrák, köztük olyan szövegek, mint a Majjhima Nikāya, első angol nyelvű fordításai a 19. század végén kezdődtek. A neves korai fordítók közé tartoznak:
Thomas Rhys Davids – Brit tudós, aki 1881-ben megalapította a Pali Text Society-t. Ő és a társaság más tagjai kulcsszerepet játszottak számos páli szöveg angolra fordításában. Rhys Davids maga is számos fontos szöveget fordított, és döntő szerepet játszott abban, hogy a buddhista írások hozzáférhetővé váljanak az angol nyelvű világ számára.
F. L. Woodward – A Pali Text Society-vel kapcsolatban álló másik kulcsfigura, aki a 20. század elején számos szuttát fordított le, köztük a Majjhima Nikāya műveit is.
Ők voltak tehát azok, akik angolra fordították a páli szövegeket. Rhys Davids nem szerzetes vagy meditáló volt, hanem tudós. Olyan angol szavakat választott ki, amelyekről azt feltételezte, hogy a páli kifejezést reprezentálják.
Amit meg kell értenünk, hogy Buddha olyan dolgokat tapasztalt a meditációjában és a filozófiájában, amelyeket a nyugati kultúrában korábban soha nem tapasztaltak.
Az egyik példa erre az érzés szó. Mi az érzést érzelmi érzésnek tekintjük. Buddha azonban sokkal tágabban írta le az érzést. Azt mondta: „Érzés minden, amit érezni lehet”. Ez elég világos. Lefordíthatnánk érzetnek is, de ez egyszerre fizikai és mentális. Létezik mentális és fizikai érzés is. Amikor visszaemlékeztek egy nyaralásra, amin részt vettetek, lehet, hogy kellemes mentális érzés támad bennetek.
Tehát, mi is a Mindfulness szó fordítása a szótárban, ha utánanézünk? Kérdezzük meg a Chatbotot:
A buddhista szó a „mindfulness”-re a páli nyelvben „sati”, a szanszkritban pedig „smṛti”. Ezek a kifejezések a buddhista gyakorlat egyik kulcsfogalmára utalnak, amely a jelen pillanatban való tudatosság és figyelem fenntartását jelenti.
A „szati” több aspektust foglal magában:
– Tudatosság: Tudatában lenni annak, hogy mi történik a jelen pillanatban.
– Figyelem: Konkrét tárgyakra vagy tapasztalatokra való összpontosítás figyelemelterelés nélkül.
– Emlékezés: A Buddha tanításainak és a Dharma elveinek szem előtt tartása.
A meditáció és a mindennapi gyakorlás kontextusában a tudatosság azt jelenti, hogy teljesen jelen vagyunk és részt veszünk bármilyen tevékenységben vagy gondolatfolyamatban, és ítélkezés nélkül megfigyeljük azt.
Ez egy érvényes fordítás, de, a második pont a következő: Figyelem: Konkrét tárgyakra vagy tapasztalatokra való összpontosítás figyelemelterelés nélkül.” Nézzük meg ezt az egyet. Erre épül számos meditációs gyakorlat.
A probléma itt az, hogy ez egy FOKOZOTT figyelmet jelez, vagy amit úgy is mondhatnánk, hogy egy tárgyra vagy tapasztalatra irányuló Egypontos figyelmet. És ezzel megvan a mindfulness jelenlegi definíciója, amit a leggyakrabban használnak. Egy tárgyra való összpontosítás. Vagy akár csak valamire figyelni, mint például „figyelj az ajtóra”.
Vagy „Légy óvatos és nézz oda, ahova mész”.
Van még egy elem, ami kimaradt a fordításból. A Sati szó a szanszkrit „smrti” szóból származik. Delson Armstrong a Nyolcrétű ösvényről szóló előadásában leírta, hogy a smrti az „emlékezés” tulajdonságát hordozza magában. Ez azt jelenti, hogy legyünk figyelmesek, hogy emlékezzünk!
Mire emlékezzünk? A tudatosságra! Emlékezzünk arra, hogy tudatában legyünk!
Nem arról van szó, hogy emlékezzünk arra, hogy figyeljünk a lépéseinkre, hanem arról, hogy emlékezzünk arra, hogy figyeljünk az elménk figyelmére! Nem a tárgyra, amit nézel, hanem arra, hogy emlékezz, hogy figyeld az elméd „mozgását” egyik tárgyról a másikra. Figyeljük, hogy lássuk, hová megy a figyelmünk/tudatosságunk. Emlékezni arra, hogy visszatérj a jelen pillanatba.
Nem elmerülni egy tárgyban, mint a lélegzet vagy a gyertya lángja. Ez a Helyes Erőfeszítés, ami bekapcsolódik. Amikor a meditáció tárgyán vagy, továbbra is emlékszel arra, hogy itt vagy a tárgyaddal. Amikor az elme elkalandozik, emlékszel, hogy hol vagy, és visszatérsz ahhoz, amit éppen csinálsz.
A Satipaṭṭhāna szuttában ez áll: …a szerzetes tudja, mikor jár, mikor néz valamit, mikor ül le és így tovább. Ha elméje elkalandozott, emlékszik, hogy visszatérjen a tárgyhoz. Most a Helyes erőfeszítés következő lépése az, hogy Elengedjük a figyelemelterelést, majd BELELAZULUNK a sóvárgó vágyba, hogy a elterelődésnél maradjunk; majd felhozunk egy üdvös tárgyat vagy egy mosolyt, majd visszatérünk a meditáció előző tárgyához, és folytatjuk. A 6 lépés.
Amikor tehát a mindfulness szót látod, ne a Rhys Davids-féle definíciót használd, hanem a tiszteletreméltó Bhante Vimalaramsi által újonnan kidolgozott fordítást: „A meditáció nem más, mint emlékezni arra, hogy megfigyeljük, hogyan mozog az elme figyelme egyik dologról a másikra… és lássuk, hogy minden, ami felmerül, egy személytelen folyamat része”.
