Mindfulness. Éberség vagy tudatos jelenlét?

A mindfulness a buddhista meditáció alapja, ezért mindenképp szükséges ezt a fogalmat részletesen megvizsgálnunk, már csak azért is, mert nagyon sokféleképpen lehet értelmezni. Maguk a meditációs tanítók sem tudnak megegyezni a szó jelentésen, és a zavart csak fokozza, hogy az 1970-es évektől pszichológiai módszerként is megjelent. Ilyen például az MBSR (Mindfulness alapú stressz csökkentés) vagy az MBCT (Mindfulness alapú kognitív terápia).

A mindfulness egyik aspektusa a jelen-központúság és az ítélkezés mentesség. Jelenleg ez alkotja az éberség fő definícióját mind a Vipasszaná meditációban, mind a pszichológiai alkalmazás területén. A Magyar Mindfulness Egyesület a következő definiciót adja: A mindfulness angol szót magyarra általában tudatos jelenlétként vagy éber figyelemként szoktuk fordítani, eredetileg azonban mindössze annyit jelent: ‘tudatosság’, ‘figyelem’. Alapvetően arra a folyamatra utal, amikor figyelmünket szándékosan és ítélkezésmentesen a jelen pillanat tapasztalatai felé fordítjük, s a pillanatnyilag észlelhető belső és külső tapasztalatokat tudatosítjuk.

A vipasszaná iskolák általában a mindfulness-t a “puszta figyelem” egyfajta változatának tekintik. Puszta figyelemmel fordulunk egyszerre egy dolog felé, ítélkezés nélkül, azonosítás nélkül, megszabadulva megszokott válaszmintáinktól. Jelen-központú, ítélkezésmentes, reakciómentes, és egyfajta egykedvűség eredménye.

Ez a megközelítés nyugaton Jon Kabat-Zinn munkássága folytán terjedt el, aki az MBSR-t megalkotta. Ez egy hatékony módszer a betegségek okozta szenvedés csökkentésére, amit klinikai vizsgálatok is bizonyítanak. A jelenben levés és az ítélkezésmentesség segít abban, hogy a beteg abbahagyja a folytonos rágódást, hibáztatást, aggódást a betegsége miatt, ami hatékonyan csökkenti a szenvedés érzést.

A nyugaton legelterjedtebb Vipasszaná meditáció, S.N. Goenka módszere is a testérzetek direkt megfigyelését hangsúlyozza, anélkül, hogy belebonyolódnánk az ítélkező gondolkozásba. A szintén elterjedt Mahasi féle módszerben Sayadaw U Pandita a puszta figyelem mindent átható természetét hangsúlyozza: A figyelemnek, a tudatosságnak rá kell vetnie magát a tárgyra, teljesen be kell borítania, bele kell hatolnia nem hagyhatja ki egyetlen részletét sem.

Ha viszont megvizsgáljuk a mindfulness kifejezés eredetét, mást is találunk. A mindfulness szó Páli megfelelője a Szati (Sati), ami ugyanaz, mint a szanszkrit Smrti. A Páli szövegek egyik első fordítója Thomas William Rhys Davids választotta a mindfulness kifejezést a szati angol megfelelőjének, bár ő is leírja, hogy a szati szó szerint emléket, memóriát jelent, amit Bhikkhu Bodhi, korunk egyik legjelentősebb Páli fordítója is megerősít. A szati igei formája a szarati, azaz emlékezni. Mégis a szati-t éberségnek, tudatosságnak fordítják, mert a szuttákban ebben az értelemben használják.

Hogyan tudjuk összerakni ezt a két megközelítést egy fogalomba? Egyrészt éber figyelemmel vizsgáljuk a felbukkanó jelenségeket, másrészt emlékeznünk kell valamire. Mire emlékezünk? Arra, hogy ha a figyelem elkalandozik, visszatérjünk a meditáció tárgyához. Emlékezünk az instrukciókra, amit a tanítótól kaptunk. Bhante Vimalaramsi a következő definicióban illesztette össze a mindfulness két aspektusát: Emlékezni arra, hogy észleljük, az elme figyelme hogyan mozog egyik dologról a másikra.

A TWIM (Szamatha-Vipasszaná meditáció) hozzáad az éberséghez még egy aspektust, mégpedig annak megfigyelését, hogy a tudatos figyelem HOGYAN húzódik át a meditáció tárgyáról ártalmas tudatállapotokba. Ha erős figyelem irányul arra, hogy az elme figyelme hogyan ugrál ide-oda, a meditáló elkezdi megérteni azt a tudati folyamatot, ami létrehozza a szenvedést.

Ez a fajta megfigyelés a kezdetektől bele van építve a TWIM módszertanába, és amikor az éberség elég élessé válik, belátó bölcsességet eredményez, ami nagyban segíti a szenvedés és tudatlanság elengedésének folyamatát. Ez a belátás elmélyíti az elme nyugalmát, ami nyitottabbá és ellazultabbá válik. A lecsendesültség aztán segíti a belátás és megértés folyamatát. A szamatha és a vipasszaná így harmonikusan együttműködik.

Ez kulcsfontosságú a TWIM elméletének és gyakorlatának megértéséhez. A mindfulness nem csak az érzetek puszta megfigyelése, nem az objektív világ tiszta megfigyelése, hanem emlékezés (szati, smrti) arra, hogy észleljük a figyelem mozgását, és meglássuk a folyamatát, ahogyan mozog. Emlékezés arra, hogy mit kell csinálni minden felmerülő jelenséggel.

Lényeges különbség a pszichológiai és a buddhista éberség megközelítés között, hogy a buddhista meditációban a mindfulness kiélesítésének célja, hogy meglássuk a figyelem hogyan mozog egyik jelenségről a másikra, ezáltal meglássuk hogy az egész mögött nincs egy önmagam, minden mozgás egy személytelen folyamat része. A Buddha szándéka az volt, hogy a meditáló éber legyen arra, ami felbukkan a jelenben, bármi is legyen az, és különösen arra, hogy hogyan bukkan fel. Nem foglalkozott azzal, hogy mi az, és hogy azt közelről megvizsgáljuk-e vagy sem. Nem volt szándékában, hogy a meditáló kiválassza a testi vagy tudati jelenségek egy részét, és csak azt figyelje. Ez a fajta fókusz koncentráció gyakorlathoz vezetne.

Inkább azt akarta, hogy lássuk az elme figyelmének mozgását, és megfigyeljük, ahogy felbukkan és eltűnik, anélkül, hogy bármilyen erőfeszítésre lenne szükség a részünkről, és megfigyeljük ahogyan ezt a tudati folyamatot személyesnek vesszük, “én”-ként definiáljuk. Az elme leragad egy érzésnél, és “saját” érzésként azonosítja, habár nem kértük, hogy felbukkanjon, vagy eltűnjön. Soha nem volt semmiféle kontrollunk efölött. Csak úgy felbukkant, amikor a körülmények lehetővé tették. Ennek a folyamatnak az észlelése vezet el a Függő Keletkezés láncolatának felismeréséhez, ami a Buddhizmus egyik alaptanítása. Ezáltal meglátjuk, hogy az elme hogyan okozza saját szenvedését azzal, hogy azonosítja magát az érzéssel (védaná).

Szóval a címben feltett kérdésre visszatérve, egyaránt használható az éberség, a figyelem, az éber megfigyelés, a tudatosság, tudatos jelenlét a mindfulness magyar fordítására, attól függően, hogy melyik aspektusát hangsúlyozzuk. Érdekesség, hogy Mahasi Sayadaw a “koncentrált figyelem” fordítást preferálja, de láthatjuk a fenti Sayadaw U Pandita idézetből is, hogy a Mahasi módszer nagyon erősen hangsúlyozza a koncentráció szükségességét, amit a TWIM módszer elvet, mert a túl erős koncentráció megszünteti az elme nyitott és relaxált állapotát, ehelyett beszűkíti a tudatot. Másik érdekes fordítása a szatinak a “retention”, ami magyarul “megtartás”-t jelent. Ez magában foglalja a figyelem fenntartását, és az emlékezést is.

Források:
Mindfulness Wikipedia szócikk: https://en.wikipedia.org/wiki/Mindfulness
David C. Johnson, The Path to Nibbana: https://suttavada.hu/ajanlo/
Mark Johnson: Tranquil Wisdom Insight Meditation: https://suttavada.hu/ajanlo/
Mindfulness Egyesület: http://mindfulnessegyesulet.hu/mi-a-mindfulness/
Sayadaw U Pandita: Még ebben az életben (2010)

Share on telegram
Telegram
Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on email
Email

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük