Személyes ösvény

Már egész fiatal koromtól foglalkoztatott az, hogy miért is vagyunk itt a világon, miért vagyok én ilyen, mások meg olyanok, mi az ami a saját elhatározásunkon múlik, és mi az, ami előre meg van írva. Sok olvasás és keresgélés után érkeztem meg a buddhista meditációhoz, amiről szinte semmit nem tudtam, ezért egyből egy 10 napos elvonulással kezdtem. Akkor még nem sejtettem, hogy mibe keveredtem.

Az elvonuláson tudtam meg, hogy ez a Satipatthana Vipassana nevű, burmai eredetű meditáció, amit Mahasi Sayadaw dolgozott ki a burmai kormány felkérésére az 1950-es évektől. Az ő tanítványa volt Sayadaw U Pandita, aki a Panditarama meditációs központot alapította. A magyar Buddhista Vipassana Alapítvány szervezésében Sayadaw U Pandita is járt Magyarországon, majd éveken át szerzetes tanítókat küldött hazánkba, így vehettem részt 2002-ben egy vipassana elvonuláson, ahol Sayadaw U Pannathami és Sayadaw U Vivekananda irányítása alatt kezdtem megismerkedni a buddhizmus tanaival. A meditációs gyakorlat elsőre nagyon kemény volt, reggel fél 5-kor ébresztő, majd 1 órás ülő és járó meditációk váltakoztak egész nap, este 10-ig. Ez számomra teljesen szokatlan volt, és rengeteg testi fájdalmat és lelki szenvedést éltem át. Mégis az elvonulás végére soha nem tapasztalt nyugalom és elmélyültség állapotába kerültem, ami minden szenvedésért kárpótolt. 

Piliscsaba, 2002

Az elkövetkező években több hosszabb-rövidebb elvonuláson vettem részt, egyre tovább, egyre mélyebbre jutva. Egy különösen jól sikerült Lengyelországi elvonuláson olyan belátás ért, amitől elszállt minden félelmem, és elhatároztam, hogy a nepáli Panditarama meditációs központba megyek egy hosszú elvonulásra, ahol feltett szándékom volt, hogy végigjárom a vipassana ösvényt a megvilágosodásig. Bár félelmeim lassanként visszatértek, tartottam magam az elhatározásomhoz, és egy sorsfordító utazásra indultam Indián át Nepálba, egyedül. Végül 3 hónapot maradtam, nagyon messzire jutottam, de a várt megvilágosodást nem értem el.

Lumbini Panditarama

Ezután fokozatosan felhagytam a vipassana meditációval. A fő oka az volt, hogy a hosszú hónapok alatt megszerzett elmélyülést, felülemelkedett egykedvűséget elég gyorsan elveszítettem, hamar visszaestem abba a zaklatott tudatállapotba, amiben előtte voltam. A tudatom viszont nagyon érzékennyé vált, és ezért a mindennapi szenvedéseket sokkal erősebben éreztem, mint korábban. A megszokott elterelések (bulizások, számítógépes játék, autók, stb.) egyre kevésbé működtek, hiszen tisztán láttam múlandó és nem kielégítő természetüket. Tulajdonképpen boldogtalanabb voltam, mint mielőtt meditálni kezdtem. Ekkor kezdtem el terápiába járni, és tudatosan szembenézni a legnagyobb, legfélelmetesebb problémáimmal. Beiratkoztam tánciskolába, és elkezdtem csoportos és egyéni önismereti terápiába járni. Ezzel egy hosszú, majdnem 10 éves folyamat vette kezdetét, ami ismét megváltoztatta az életemet.

A terápiákról röviden csak annyit, hogy két módszert találtam különösen hatékonynak. Egyéniben a KIP-et (belső képáramlás), ami nekem különösen mélyre ment, mert meditációs tapasztalatomnak hála, könnyen mentem módosult tudatállapotba. Csoportterápiában pedig a Hellinger-féle családállítás jött be legjobban. Terápiás és meditációs tapasztalataim összegzése érdekében 2009-ben beiratkoztam az Integrál Akadémiára, ahol nagyon sok új dolgot tanultam, és eddigi spirituális tapasztalataimat rendszerbe tudtam foglalni.

Lassan rendbejött a magánéletem, és újra feltámadt az igény a spirituális út felé. Rájöttem, hogy csalódottságom elsősorban a burmai vipassana technikára irányult, ezért elkezdtem új módszereket keresni és tanulni. Habár egy barátom már 2008-ban felhívta a figyelmemet Bhante Vimalaramsi-ra, akkoriban ez még nem érdekelt. Akkor még a pszichoterápiát láttam a boldogság útjának. 2018-ban egy családállítós áttörés után kezdtem el újra meditálni, és eszembe jutottak a 10 évvel azelőtti levelek. Elkezdtem tanulmányozni a Bhante tanításait, és döbbenten láttam, hogy pont azokra a problémákra kínál megoldást, amikkel én is találkoztam vipassana gyakorlásom során. Elkezdtem otthon gyakorolni, és azonnal éreztem a pozitív hatásokat. Újra elmentem meditációs elvonulásra, ahol már az új tanítások szerint kezdtem gyakorolni.

2018 nyarán adódott a lehetőség, hogy a Bhante Európába jön, és 2019 márciusában Angliában tart elvonulást. Azonnal jelentkeztem. Először várólistára kerültem, majd sikeresen bejutottam a csoportba. Közben megrendeltem Bhante Vimalaramsi és David Johnson könyveit, amelyekből választ kaptam minden kérdésemre, megtudtam mi a probléma a Visudhimaggával és az erre alapozott meditációs technikákkal. Végül márciusban ismét egyedül utaztam Angliába az elvonulásra.

A Bhante elvonulása minden várakozásomat felülmúlta! Nemcsak a TWIM technikával ismerkedtem meg mélyebben, hanem hihetetlenül rövid idő alatt nagyon mélyre jutottam. 3 nap alatt nagyjából ott voltam, ahova Nepálban 3 hónap alatt jutottam. Ehhez persze hozzájárult a kitaposott tudati ösvény, ezért nagyon is hálás vagyok, így utólag a vipassanának, és megtérültek az elvonulásokon eltöltött hosszú hónapok. Épp csak azok az elemek kerültek be, illetve ki, amik nehézzé teszik az olyan egyhegyű koncentrációra alapozó technikák gyakorlását, mint a vipassana.

2019, Anglia

Ezek után úgy éreztem, hogy egyedülálló meditációs technika birtokába jutottam. Mivel ezt Magyarországon senki nem terjeszti, küldetésemnek éreztem, hogy elhozzam ide, és amennyire tőlem telik, magyar nyelven osszam meg az érdeklődőkkel azt, amit tanultam. Ennek a folyamatnak az eredménye ez a honlap.

Telegram
Facebook
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

húsz + tizenkettő =