Tiszteletreméltó Bhante Vimalaraṁsi emlékére​

Bhikkhuk, ez a Dhamma itt és most látható, azonnal hatékony,
vizsgálatra hív, előre vezet, és a bölcsek saját maguk tapasztalhatják meg.”
MN.38. A sóvárgás kioltásáról szóló hosszabb beszéd

2023. június 27.-én korunk egyik legjelentősebb nyugati buddhista tanítója, Bhante Vimalaraṁsi Mahāthera távozott a földi-emberi világból. Bhante nem csak visszaadta sok buddhista gyakorló hitét abban, hogy magasabb megvalósítás még ebben az életben lehetséges, hanem a tanítványai a meditációs utasításai alapján saját maguk győződtek meg arról, hogy nem csupán üres beszéd a sok szuttában említett „azonnal hatékony” szófordulat. Ellenkezőleg, a megvalósítás itt és most lehetséges.

Bhante Vimalaraṁsi Marvel Logan néven 1946. augusztus 7.-én született az Egyesült Államokban. Érdeklődése 1974-ben fordult a meditációs praxisok felé. Hamarosan tapasztalt gyakorlóvá vált a Mahasi-féle vipasszaná meditációban és még mint világi, maga is tanítani kezdett. Ebben az időszakban ismerte meg mesterét, a nagy burmai buddhista tudós szerzetest, Sayadaw U Sīlānandát, akit Mahāsī Sayādaw az amerikai buddhista közösség spirituális támogatásával bízott meg. Jelentős tapasztalat volt életében az az év, mikor hospice otthonban volt segítő, mivel felismerte, hogy szellemi szempontból mennyire fontosak a közvetlen a halált megelőző pillanatok, és erről szeretett volna többet tudni. Bhante történeteiből nyilvánvaló, hogy komoly tapasztalatokat szerzett abban, hogy a metta, a szeretetteljes kedvesség sugárzása mely módon könnyíti meg a haldokló utolsó napjait, és hogyan deríti fel a tudatát.

Thaiföldön avatták szerzetessé 1986-ban. Meditációs képzését Burmában folytatta, továbbra is a Viszuddhimagga-féle vipasszaná bhavaná alapján. A számos, sok hónapos elvonulás eredményeket is hozott. Hozzávetőleg 20 évet töltött Ázsiában, de hiába érte el a burmai hagyományvonal meditációs praxisának csúcsait, az eredményekkel nem volt elégedett. Amikor a tanító azt mondta, elérte azt, amit át tudtak adni neki, egyszerű önvizsgálattal belátta, hogy nem érte el a megvalósítási fokozatot. A szutták világosan közlik, hogy az egyes felébredési fokozatokhoz milyen kvalitások tartoznak, és a fokozatokat elérőkben a szennyeződések először meggyengülnek, majd véglegesen felszámolódnak, és ennek az ember életében egészen konkrét következményei vannak. Mindez ellenőrizhető, például a törekvő nem érte el a folyamba-lépettség gyümölcsözését (sotapatti phala), ha képes megszegni a fogadalmakat.

Bhante ezt követően egy malájziai kolostorban tanított metta meditációt. Ráébredt arra, hogy a Buddha eredeti tanításait megőrző szutták meditációs instrukciói nem állnak összhangban a kommentárokkal. A szutták csak rövid utasításokat őriztek meg a meditáció végzésével kapcsolatban, és a hagyomány természetes fejlődése a kommentárirodalom virágzását hozta. Ennek csúcsa a Buddhaghósza által írt Megtisztulás ösvénye (Viszuddhimagga), mely az elmúlt évszázadokban a déli buddhizmus meditációs praxisát dogmatikus módon meghatározta. Ezt Bhante mind elméletben, mind gyakorlatban jól ismerte, de ellentmondásokat fedezett fel az utasításai és a szutták leírásai között. A szutták beható tanulmányozásából és gyakorlatba átültetéséből született első könyve az Anapánaszati szuttáról (The Anapanasati Sutta: A Practical Guide to Mindfulness of Breathing and Tranquil Wisdom Meditation. 1998.), melyben gyakorlatilag már minden lényeges elem benne van a később kiterjedt tanításából, mely később a „Nyugodt bölcsesség belátásmeditáció” (TWIM – Tranquil Wisdom Insight Meditation) néven vált ismertté.

Az Anapánaszati szutta azért nagyon lényeges, mert a szutták tényleg szűkszavúan bánnak a bhavaná leírásával, itt viszont lépésről lépésre kapunk leírást, melyből általános elvek vonhatók le. A légzés éberségénél a harmadik lépés a teljes testen való be- és kilégzés, majd a testi késztetések (kája-szankhára) elnyugtatása a légzéssel. Ez az egyhegyű koncentrációtól eltérő megközelítést hoz magával, egy széles fókuszú éberséget, ahol az elnyugtatásnak alapvető szerepe van. A hagyományos utasításhoz képest, ahol a meditáció közbeni elterelődés tudatosítása után azonnal visszatérnek a meditáció tárgyára, csak kis különbségnek tűnik, hogy a felbukkanó akadály elengedését kultiválja a gyakorló, a testi elengedéssel, ellazítással párhuzamosan, pedig ez gyökeresen más utat nyit meg a meditációban.

A meditációs utasítások egyszerű leképezése jelent meg Bhante „6 lépés” (6 Rs) tanításában, mely valójában a nemes nyolcrétű ösvény hatodik tagjának, a helyes törekvésnek a gyakorlati interpretációja. Hozzásegít, hogy megértsük és a gyakorlatba ültessük át, hogyan távolítsuk el hatékonyan a felbukkanó nem-üdvös tartalmakat és hogyan segítsük elő az üdvös minőségek felbukkanását. A 6 lépés következetes alkalmazása a meditációban az elengedés mesterévé avatja a gyakorlót, ezáltal megnyitja előtte az utat egészen a Nibbánáig.

Bhante alapvetően a brahmavihára meditációkat (metta-karúna-muditá-upekkha) tanította, mert meggyőződése szerint ez gyorsabban eredményhez vezet, mint más meditációs tárgyak. Emellett a legtöbb tanítvány más hagyományvonalakon légzésmeditációt gyakorolt, így a legtöbbjüknek nehézséget jelentett volna elhagyni a korábbi megszokott gyakorlási módot. Bár a kommentárok alapján úgy tartják, hogy a brahmavihárák nem vezetnek el az ellobbanásig, ennek a szutták ellentmondanak. A brahmavihára meditációk ugyanúgy a négy dzshána és a négy formanélküli megvalósítás útját követik, ahol a tényleges brahmavihára gyakorlatok adják a négy dzshána és az első három formanélküli megvalósítás alapját.

Mély bölcsesség húzódik meg a mögött, hogy Bhante a nyugati embert a metta, a szeretetteljes kedvesség meditációba vezette be, mert ezáltal hozzásegítette, hogy egyáltalán fel tudja rakni magát a startmezőre. A modern nyugati ember pszichikusan sokszorosan terhelt, önmagával sem tisztában nincs, sem rendben nincs, és bár gyakori a nárcizmus, szeretni és elfogadni sem tudja magát. Metta meditációt márpedig e nélkül végezni nem lehet. Viszont ha meg van a metta, onnantól gyors a haladás! Ezért megéri időt áldozni, hogy az ember fel ténylegesen tudjon lépni a startmezőre, rendesen meg legyenek az alapok, és kinyíljon a szeretetteljes kedvesség sugárzása. Erre nyújtott Bhante segítséget a megbocsátás meditációval, mely nem kötelező, csak egy lehetőség, lelki előkészítés a metta gyakorlathoz.

A metta azért is különlegesen ügyes választás a részéről, mert még az egyhegyű gyakorlása sem tud igazán lezárni, természeténél fogva szétsugárzó, azaz kinyíló. A másik oldalról nézve viszont a metta a Bhante által tanított „Nyugodt bölcsesség belátásmeditáció” (TWIM) útján is az egyhegyű koncentrációban nyert éberséghez hasonló szinteket visz be a gyakorlatba úgy, hogy a tágasságot és nyitottságot folyamatosan fenntartja. Ebben valódi előnyökkel rendelkezik a légzés tudatossága felett, ahol a tudat éberségének fejlődése valamivel lassabb, mert könnyebb átlendülni egyhegyű koncentrációba, ami viszont itt a megvalósítás akadályává válik.

Nehéz túlbecsülni a szellemi rugalmasság, hajlékonyság jelentőségét a szellemi úton. A théraváda buddhizmus az évszázadok folyamán olyan szaturnikus, megcsontosodott jellegzetességeket öltött magára, amik egy rossz értelemben vett dogmatizmus kialakulásához vezettek. Ami a tradíciókban fő erény, a tradíciókhoz való állhatatos ragaszkodás, egy kisiklás folytán a tradíció lassú gyilkosává válhat. Főképpen, ha a szuttákban látottakkal ellentétben a tradíció már nem tölti be alapvető funkcióját, azaz követői nem érik el a célt, a felébredést. Bhante birtokolta azt a szellemi hajlékonyságot, melyet sok hagyomány a gyermeki léttel hoz párhuzamba, és a realizáció alapfeltételének állít, amely képes volt letérni a bejárt útról, és az eredeti benőtt és „elveszett” ösvény keresésére indulni. Az „új” ösvény, amit feltárt, ősrégi.

Visszatérve Amerikába, Bhante megalapította a Dhammasukha meditációs centrumot az ország középső részén, Missouriban. Sister Khema segítségével hamar megteremtették egy online közösség feltételeit, létrehozva a mai napig működő levelezőlistát. A TWIM meditáció egyre ismertebb lett, és Bhante egyre több elvonulást vezetett, először az Államokban, majd a 2000-es évek végétől Európában is. Egy évtizeddel később a közösség robbanásszerű növekedésnek indult Ázsiában, jelen van többek között Indiában, Indonéziában, Malájziában.

Ahogy terebélyesedett a közösség, úgy vált egyre nehezebbé, hogy mindenkinek személyes útmutatást tudjanak nyújtani elvonuláson. Így döntöttek az online elvonulások szervezése mellett, ami természetesen egy kompromisszumos megoldás, de azáltal, hogy a fejlődés ellenőrzését szolgáló interjúkat megtartotta, sok embernek nyújtott megfelelő bevezetőt a TWIM meditációba.

Bhante számos könyvet írt a meditáció és a buddhista élet aspektusairól. Ezek közül a „Life is Meditation, Meditation is Life” (2014.) valamint a „The Breath of Love” (2011.) a meditációs módszereket mutatja be, a „Moving Dhamma” sorozat (2012., 2021.) első és második kötete pedig Bhante fontos dhamma-beszédeit tartalmazzák, amiket elvonulások alkalmával tartott, egy-egy Madzshima-nikája szuttát magyarázva. Rengeteg dhamma-beszéde elérhető a Dhammasukha oldalán hanganyagként és youtube videóként is.

Bhante magával ragadó, jó humorú, karizmatikus egyéniség volt, aki kötelezővé tette a mosolygást tanítványainak, és ebben ő járt elől jó példával. Meggyőződése volt ugyanis, hogy a mosoly fizikai felvétele, akkor is, ha éppen semmi kedvünk mosolyogni, megfelelő lelki folyamatokat indít be, és felderíti, ezáltal kinyitja és éberré teszi a tudatot. A metta gyakorlóinak, így számára sem jelentett ez semmi kényszert, hiszen a metta velejárója a természetes boldogság. Bhante pontosan tudatában volt annak, hogy a humor az univerzális oldószer, ami feloldja letapadásainkat és ezáltal eloldoz az önmagunknak véltbe való görcsös kapaszkodástól, a túlzott komolyságunktól, az erőszakos akarati bevetésünktől. Milyen felszabadító volt vele nevetni!

Nagy tanító volt, aki végtelenül egyszerű nyelvezetet használt. Biztosan nem tudom, de úgy gondolom, ez tudatos választás volt a részéről. Az egyszerű angol lehetővé tette a külföldiek számára is, hogy teljes egészében kövessék, megértsék a beszédeit, és azt hiszem, igazi művészet volt a részéről, hogy ezzel a nagyon egyszerű és közérthető nyelvezettel is pontosan tudta közvetíteni a Tant. A Tant pedig nem aprózta el, az eredeti buddhizmus legkomplexebb és legnehezebben érthető tanítása, a függő keletkezés állt érdeklődésének középpontjában. A függő keletkezés a teljes Tant átöleli, ennek tökéletes megértése a Tan tökéletes megértése. Bhante azt mutatta meg tanítványainak, hogyan látjuk közvetlen látással, lépésről lépésre a függő keletkezés egyes láncszemeit, majd a folyamat végén a teljes függő keletkezés kibontakozását és felszámolódását, hogy e magasztos, tudás feletti tudás felszabadítsa a tudatot a Nibbána megpillantására. E szóban alig átadható, komplex tudás közvetítése egyszerű szavakkal, bonyolítás nélkül, de mégis, tanítás szóbeli részének teljesen megfelelően – hiszen a közvetlen látást a szóbeli tanítás nem pótolja – ez mutatja Bhante tanítói nagyságát. Saját megvalósításában szerzett önismerete és a világra sugárzott folyamatos metta nagyon jó emberismerővé is tette, ezért tudott olyan hatékonyan segíteni nekünk, tanítványoknak. Érezte rezdüléseink és ismerte az orvosságot.

Űrt hagy maga után, de amit meg tudott tenni értünk, megtette, a Dhammát átadta, a Szanghát megerősítette, nem rejtett el semmilyen tudást, és amit rejtve talált, feltárta. Tisztelettel, szeretettel és mély hálával gondolunk rá.

Telegram
Facebook
Email

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 × 1 =